Mit jelentenek valójában a kódok a beszállókártyán?

A beszállókártya egyszerűnek tűnik, pedig az egyik legsűrűbb információtartalmú dokumentum, amelyet a kezében tart. A repülőtérkódok és a neve között rövid betűk, számok és jelek sora áll, amelyek hatással vannak az útjára, attól kezdve, hogy melyik csoporttal száll be, egészen addig, hogy kap-e plusz biztonsági ellenőrzést. Ha egyszer megtanulja leolvasni őket, többé nem ugyanúgy néz majd a beszállókártyájára.

A beszállókártya felépítése

A beszállókártya elrendezése légitársaságonként eltér, a vonalkód viszont az IATA által meghatározott világszabványt követi. Első pillantásra szinte mindig megtalálja a nevét, az útvonalat (két hárombetűs repülőtérkód), a járatszámot, a dátumot, az indulási időt, a kaput, az ülőhelyet és a vonalkódot. E nyilvánvaló mezők körül néhány rövid kód is áll, amelyeket a legtöbb utas figyelmen kívül hagy. Pedig éppen ezek az érdekesek.

A PNR: a foglalása valódi neve

A PNR (Passenger Name Record), amelyet gyakran „Booking Reference” vagy „Confirmation Code” felirattal, magyarul foglalási kódként jelölnek, általában hat karakterből álló kód, például 7Q2X4P. Ez a foglalása kulcsa. Ezzel és a vezetéknevével valaki gyakran meg tudja nézni a foglalását a légitársaság weboldalán, és néha módosítani is tudja, ezért ne tegyen közzé fotót a beszállókártyájáról az interneten. A vonalkód ugyanezt a kódot tartalmazza gépileg olvasható formában. Ha többet szeretne tudni, olvassa el, mi a PNR.

Jegyosztály: egyetlen betű, amely sokat elárul

Az utazási osztály melletti betű, például Y, J, F vagy W, a foglalási osztálya, és többet mond annál, hogy „turista” vagy „business”. A légitársaságok minden utazási osztályt sok díjkategóriára bontanak, saját árral és feltételekkel. Az általános gyakorlat szerint az Y a teljes árú turistaosztály, a J a business, az F pedig az első osztály, de a pontos betűk és jelentésük a légitársaságtól függ. Az erősen kedvezményes turistaosztályú jegyek gyakran olyan betűket használnak, mint a Q vagy az N, bár ugyanaz a betű egy másik légitársaságnál más utazási osztályhoz tartozhat.

A betűtől függhet, hány törzsutas-mérföldet kap, módosíthatja-e a jegyét, és mekkora esélye van az átsorolásra magasabb osztályba, de ez is légitársaságonként eltér.

A sorszám

A SEQ felirat után egy számként, például 042-ként nyomtatott sorszám azt mutatja, milyen sorrendben jelentkeztek be az utasok: Ön volt a 42. utas, aki erre a járatra bejelentkezett. A kapuszemélyzet használja, és egyes légitársaságok túlfoglalt járatnál a bejelentkezés sorrendjét is figyelembe veszik, amikor eldöntik, ki mondjon le a helyéről.

SSSS: a négy betű, amelyet nem szeretne látni

Ha SSSS áll a kártyáján, kiválasztották a kiemelt biztonsági ellenőrzésre (Secondary Security Screening Selection). Ez alaposabb ellenőrzést jelent a kapunál vagy a biztonsági átvizsgálásnál, például kézi átvizsgálást, törlőmintavételt és kérdéseket. Az Egyesült Államokba tartó, onnan induló és azon belüli járatokra vonatkozik, ahol a TSA dönti el, kit választanak ki. A kiválasztás részben véletlenszerű, a többi szempontját a TSA nem teszi közzé. A TSA PRE viszont az a jelzés, amelyet szívesen lát: gyorsított átvizsgálásra jogosít.

Zónák, csoportok és a beszállás sorrendje

A GROUP vagy ZONE mező (Group 1, Zone B és így tovább) határozza meg, milyen sorrendben hívják beszállásra. Ez a jegytípusától, a törzsutas-státuszától és a légitársaság saját szabályaitól függ, egyes légitársaságoknál pedig az ülése típusától vagy helyétől is. Ezért fordulhat elő, hogy két ugyanabban a sorban ülő utas között sok perc telik el a beszállásnál.

Kapu, beszállási idő és indulási idő

A legtöbb beszállókártyán két időpont szerepel, és ezek nem ugyanazok. A beszállási idő a beszállás kezdete, a légitársaságtól és a géptől függően gyakran 30-45 perccel az indulás előtt. Az indulási idő a gép menetrend szerinti hátratolása a kaputól, nem a felszállás pillanata. A kapu az a mező, amely a kártya kiállítása után a legnagyobb eséllyel változik, ezért a kapuszámnál a repülőtéri kijelzőknek higgyen, ne a kártyának.

A vonalkód: beszállókártya a beszállókártyán belül

A kártyára nyomtatott négyzet vagy csík az IATA vonalkódos beszállókártya-szabványa (BCBP). Általában PDF417, Aztec, QR vagy Data Matrix kód. Egyetlen karakterláncba sűríti az utas nevét, a PNR-t, az útvonalat, a légitársaságot, a járatszámot, a dátumot, az osztály betűjét, az ülőhelyet és a sorszámot, amelyet a kapunál lévő olvasó azonnal, internetkapcsolat nélkül dekódolni tud.

Egy részlet fontos, ha naplózza a járatait: a vonalkód a dátumot az év napjaként tárolja (például 195), évszám nélkül. Egy fiókban talált kártyából tehát nem derül ki, melyik évből való. Ezt a nyomtatott szövegnek és az Ön emlékezetének kell kiegészítenie.

Hagyja, hogy a telefonja olvassa le

Mindezt kézzel megfejteni egyszer szórakoztató. Utána már automatizálni szeretné. A FlightLog beolvassa a papíralapú vagy digitális beszállókártya vonalkódját, a nyomtatott szöveget pedig akkor is, ha fotót ad neki, majd kitölti a naplójában a járatszámot, az útvonalat, a dátumot és az ülőhelyet, az utazási osztályt pedig akkor, ha a kártya egyértelműen megadja; az eredményt mentés előtt átnézheti. Az utas neve és a foglalási kód csak a telefonján tárolódik, és soha nem szinkronizálódik szerverre. Lásd a beszállókártya beolvasásának lépésenkénti útmutatóját.

Legközelebb, amikor repül, szánjon tíz másodpercet a beszállókártyája elolvasására, a részletekre pedig emlékezzen inkább a FlightLog. Töltse le ingyen a FlightLogot iOS-re és Androidra, és percek alatt elkezdheti rögzíteni a járatait.